Szerelmet hoz, szellemet űz

A druidák szent növénynek tartották, amelyet csak a decemberi hold hatodik napján, a téli napforduló éjjelén aranysarlóval szabad lemetszeni a tölgyfák ágairól. Más kultúrákban úgy tartották, a fagyöngy a legyőzhetetlenség és a halhatatlanság szimbóluma. De vajon mivel vívta ki magának mindezt ez a különleges növény? 

A fagyöngy fél-élősködő növény, amely a madarak ürülékeivel terjed fáról fára. Magjai, a csírázást követően speciális szívógyökereikkel vizet és értékes tápanyagokat vonnak ki a "megszállt" fából, így télen is bokorszerűen zöldell az amúgy kopasz fák tetején. 

Régóta ismert, ám igencsak veszélyes gyógynövény, ezért óva intenek mindenkit a természetes felhasználásától. Bogyói szívpanaszokat és halált is okozhatnak, csakúgy, mint mérgező zöld részei, a gyógyszertárakban kapható készítményekben azonban biztonsággal fogyasztható.

 Fagyöngy, a halhatatlanság szimbóluma

 Szerelmet hoz, szellemet űz

 A modern világban már nem varázsnövényként, inkább a szerelem szimbólumaként tartják nyilván, hisz úgy tartják, aki karácsonykor fagyöngy csokor alatt csókolja meg a kedvesét, annak szerelme örökké tart majd.

 Hazánkban kevéssé népszerű ez a hiedelem, mint például Amerikában, de a karácsonyi asztalok méltó dísze a fehér és sárga bogyókból álló, fenyőágakkal díszített fagyöngy-csokor.

 Egyes helyeken úgy tartják, a téli hónapokban, különösen Mindenszentek környékén érdemes fagyöngy-csokrot akasztani az ajtó fölé, vagy a bejárati ajtó mellé, mert ezzel elűzhetjük a gonosz szellemeket és a negatív energiákat.