Tragikus sorsok – tragikus szerelmek: A Sissi volt Romy Schneider végzete? - 2. rész

A vándorlelkek tragédiái: "maga a megtestesült boldogtalanság"

Két nő, két lélek, akiknek a sors közös utat jelöl ki. Az egész világ a lábuk előtt hever, mégis mintha hiányozna belőlük a képesség, hogy boldogságra leljenek.

"Szabadnak született"

Romy kora gyermekkorában igencsak falusias nevelésben részesül, ugyanúgy imádja a hosszúra nyúló sétákat a bajor erdőrengetegben, a természet és az állatok közelségét, mint Sisi.

Sisi szüleinek élete, ellentétben a film bűbájos családi idilljével, közelről sem mondható olyan kedélyesnek. Miksa herceg züllött, és meglehetősen szabados életmódját, ami szeretőktől sem volt mentes, Sisi édesanyja, Ludovika hercegné igencsak nehezen viseli, folytonos panaszkodásaival az őrületbe kergeti családját. És mintha kísértetiesen ugyanez ismétlődne Romynál is. Az ő apja ugyancsak máshol keresi a vigasztalást, és a háború kellős közepén minden lelkiismeretfurdalás nélkül hagyja el a családját egy színésznő kedvéért.

"A császárné színre lép"

Mindkettejük életében 100 év különbséggel található az a nagy sorsforduló, ami aztán a drámai végkifejlethez vezet majd, mindketten 17 évesen, épp 100 év különbséggel kényszerülnek Ausztria császárnéjának szerepébe.

1854. április 24-én este hét órakor a bécsi Ágoston-rendiek templomában (Augustinerkirche) egybekel Ausztria császára, Ferenc József és a 17 éves Wittelsbach Erzsébet, a possenhofeni kastélyban nevelkedett kis vidéki hercegnő, aki mit sem sejt még ekkor abból, hogy majd milyen sors is vár rá.

Egy évszázaddal később, 1954-ben Romy Schneidert választják ki a Sissi filmek főszerepére mindössze 17 évesen, aminek következtében észrevétlenül lopódzik be Erzsébet árnyékába.

Különös egybeesés vagy mégsem?

Azt mondják egyszer egy kártyavetőnő azt jósolta Romynak: "Ausztriai Erzsébet sorsára jutsz!"- a tényeket figyelembe véve, úgy tűnik sajnos igaza volt.

Romy 1958-ban a szomszédos Franciaországba költözik. Menekülni akar a Sisi imázs elől, amit az élet ráaggatott. Ahogy menekül Ausztria császárnéja is a bécsi udvar ridegségétől, a konzervatív élettől, ami rákényszeríti a szigorú etikettet, egy olyan lélekre, aki folyton csak a szabadságot keresi.

Hazája ugyanúgy értetlenül állva, megvetéssel szemléli mindkét nő életét. Hiszen mindketten gyűlölnek "császárnénak lenni". Nyughatatlan vándorlelkek, akik sosem találják meg a békét, a menekülésben keresik a megváltást. Romy egyik filmszerepből a másikba sodródik, imád színésznő lenni, más bőrébe bújni, csakhogy ne kelljen a sajátjában élnie. Sisi pedig a folytonos utazgatásokkal próbál távol kerülni a Hofburgtól, néha évekre eltűnik Bécsből.

Aztán ott van mindkettejük életében egy férfi, aki az igazi nagy szerelmet jelenti számukra, bár szerelmük sosem teljesedhetett be igazán.

Erzsébet királyné életében van valaki, aki egyesek szerint csak a kiegyezés létrejöttének érdekében eszközként használja fel őt, Andrássy Gyula. Sisit teljesen lenyűgözi a "szép akasztott", a sármos gróf, akiért rajongtak a nők. Bár a szokások szerint, akkoriban teljesen kizárt, hogy akár egy pillanatra is kettesben maradhattak volna, a legenda úgy tartja, a legfiatalabb főhercegnőnek, Mária Valériának ő volt a vér szerinti apja.

Romy életében is ott a nagy szerelem a maga mindent elemésztő szenvedélyével, Alain Delon személyében. Az "évszázad románca" noha csak 5 évig tartott, a két színész számára sosem ér véget.

1972-ben Romy - bár megfogadta sosem bújik többé Sisi bőrébe - mégis igent mond arra a felkérésre, hogy ő testesítse meg Erzsébetet, a Ludwig című filmben. Romy ekkor már maga is ráébred a császárné és a saját élete közötti felkavaró és kellemetlen egybeesésekre.

A mater dolorosák:

A külsejére mindig is a végsőkig hiú Sisi, negyenéves korától nem engedi, hogy fényképezzék vagy lefessék. Lefátyolozott arccal és napernyővel jár kel. Azt akarja, hogy az utókor mindig a tökéletes szépségére emlékezzen. A magánéleti mélypontjára akkor jut a császárné, amikor fia, Rudolf trónörökös 1889-ben rejtélyes körülmények között meghal. Sisin életének utolsó éveiben elhatalmasodik a depresszió, csakis fekete ruhát visel. Álnéven utazgat Európa-szerte udvarhölgyével, egyedül ebben lel némi örömet. Tulajdonképpen már megváltás számára a halál, amikor egy eszeveszett merénylő 1898-ban szíven szúrja Genfben. Egyszer azt mondta: "Mi Wittelsbachok meg vagyunk átkozva. Életünk minden boldog pillanatáért borsos árat kell fizetnünk. És ez egészen addig így lesz, amíg ki nem hal a hercegi nemzetségünk."

Romy negyvenegy éves fejjel szüntelenül azzal gyötri magát, hogy öreg, végképp megöregedett. Azután egyik pillanatról a másikra kórházba kerül. Az orvosok daganatot találnak: fél veséjét ki kell operálni. A szervezete megadja magát. Élete legnagyobb sorscsapása azonban csak ezután következik. 14 éves fia, David megpróbál átmászni a nagyszülők kerítésén, mikoris olyan súlyosan megsérül a kertkapu szúrós vasán, hogy már a kórházban sem tudtak rajta segíteni.

A két nő története itt összeér. A váratlan halál, a szomorú, embert próbáló percek, amiből mindkettejüknek bőven jutott az életben. Úgy látszik, a tragikus sors nem válogat, beárnyékolja még a legszebb arcokat is. Romy egyszer egy barátjának bevallotta, úgy érzi, mintha a szerencsétlen sorsú Erzsébet üldözné, mert feldühödött rajta, hogy fel kellett támadnia, emberi testet kellett öltenie, és ismét a földi mártíromsága során annyira gyűlö

lt kíváncsiskodó emberiség prédájává vált.

Szerettem volna a kártyát kérdezni Romy életének részleteiről, de mégsem teszem. Szeretné megtartani a titkait. Az egész élete reflektorfényben telt, egy világ követte nyomon az ő általa annyira gyűlölt "Sissi" minden mozzanatát. Ez elől menekült mindig.

Most már békét akar, én pedig tiszteletben tartom.